I Love Hévíz

„Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, diktál a beteg, írja a doktor.” Beszél majd az utókor, miről? A Hévízi-tóról!

A Hévízi-tó nem a legkorrektebb meghatározás abban az esetben, ha azt kutatjuk mi mindent hoztak belőle a felszínre az elmúlt pár száz évben.

A tó nem hogy nem rendelkezett sokáig állandó partvonallal, de voltak évszázadok, amikor nem is volt semmilyen partja, mert egy tőzegláp kellős közepén foglalt helyet. Volt, hogy egyszerűen nem is létezett, mert a Balaton olyan kiterjedt volt, hogy a hévízi forrás egyszerűen a Balaton alá került.

Élet a mocsárvilágban

A most ismert tómederhez leközelebb, a hévízi csatorna melletti tőzegtakaróból került elő 1964-ben egy telepmaradványból, ami azt látszik bizonyítani, hogy a hévízi-völgy nagyjából 2 méteres vizében cölöpökön álló építményekben lakhatattak emberek még a III-II. évezredben, tehát a rézkorban. A lelet legfontosabb eleme egy sírban talált hamvakat tartalmazó kerámia urna, de találtak itt kerámia bögréket, agyagnehezékeket is.

kép: Fazék a rézkorból (badeni kultúra) - Hévíz-völgyi lelet (1964)

A Hévíz környéki feltárások a római kor előtti és a Pannónia korabeli itt élő emberek mindennapjairól árulkodnak, a tóból mégis viszonylag kevés tárgyat emeltek ki ebből a korai időszakból. Egy kelta kerámiatöredéket 1982-ben találtak a búvárok. A kevés lelet két dolgot jelenthet. Az iszapban nehéz bármit is megtalálni, illetve, lehet, hogy a környékben élők a mai tó környékére sem nagyon tudtak eljutni, mert az egész terület többnyire víz alatt volt, vagy sűrű mocsár vette körül.

Római dorbézolás a tóparton

A hévízi meleg víz jelenléte ugyanakkor fontos lehetett a kora császárkori (Claudiustól (Kr. u. 41–57) Antonninus Piusig (Kr. u. 138– 161)) telepesek időszakában. Ekkor, a Kr.u. I-II. században a meleg klíma miatt alacsonyabban volt a Balaton vízszintje. A Hévízi-öböl eltőzegesedése annyira előrehaladt, hogy megközelíthetővé vált a Hévízi-tó partja. Mondhatjuk azt is, hogy ekkor végre lett neki. A rómaiak egészen biztosan felfigyeltek a melegvizű forrásra mert a partján fürdőhelyet és/vagy lakomázó helyet alakítottak ki.

Az itt töltött, akár esti mulatságok bizonyítékai a tómederben talált cserépedények, mécsesek, ruhakapcsok (fibulák), mozaikdarabok és megrágcsált állatcsontok, melyekről később még lesz szó. A tó melletti tőzegben olyan római kori kőlapokat és egy Jupiter oltár darabját találták meg, amikre nem lett volna épp itt szükség, kikövezett partoldal és egy Jupiter szentély nélkül.
Kizárólag ebből a korból (kora császárkor) találtak római pénzérméket a tóban, ami vagy az aktív közösségi élet jele, vagy már akkor ismerték a kutakba szórt aprópénz kívánság beteljesítő szerepét. Talán azt kívánták, hogy egy szép nő beléjük szeressen, vagy, hogy egyszer még visszatérjenek ide.

kép: római mécses, ami a Hévízi-tóból került elő 1982-ben

A II. század 2. felében a Balaton és így, a Hévízi-öböl vízszintje újra emelkedni kezdett, a part elmocsarasodott, az itt élőknek feljebb kellett költözniük. A hőforrás újra a Balaton mocsaras vízszintje alá került. A Balaton vízszintjének drasztikus emelkedését jól mutatja, hogy 292-ben Galerius császár a Sió-völgyben a vízrendészeti munkálatokat rendelt el, hogy a további vízszintnövekedést meg tudják akadályozni és így megvédjék a rómaiak számára fontos telepeket, közutakat, átkelőket.

Állatcsontok a tóban

A fürdőépületek felújításához kapcsolódó medertisztítási munkák során a tőzeges iszapból számos állatcsont került elő. A több mint 160 csontmaradványból álló leletanyagban a gímszarvas, juh és sertés dominál, de találtak benne jávorszarvas, őz, vidra, mezei nyúl, vízi pocok, ló, szarvasmarha és kecske csontokat is. Természetesen számos vízimadár, mocsári teknős és hal, főleg harcsák csontjait is megtalálták.

kép: gímszarvas combcsontja vágásnyomokkal - Hévízi-tó (1972)

 A vadállatok jó része természetes úton kerülhetett ide, ám némelyikük a tóparton egykor lesben álló vadászok zsákmánya lehetett, különösen az állatcsont anyag több mint 30%-át kitevő gímszarvasok. A háziállatok többsége egykor a tóban gyógyulást kereső betegek, vagy fürdőzők hajdani lakomáinak maradványai. A nagyobb végtagcsontokon jól látszanak a különféle eszközöktől származó vágásnyomok is, melyek az erős inak szabdalása során keletkeztek.

Különleges csigaházak

Hogy került a Hévízi-tóba szubtrópusi és tengeri csiga?

A tóból már kihalt, a parton élő és invazív csigafélék meszes vázai is előkerültek. Köztük a szubtrópusi maláj tornyoscsiga, amit a hatvanas években akvaristák hurcoltak be Európába, és gyorsan elszaporodott. Az árokból egy 2,3 cm nagyságú földközi-tengeri kúpcsiga és több kisebb tengeri csiga váza is előkerült, melyek valószínűleg a római kor emlékei. Tengeri csigákat ugyanis gyakran találni római kori gyereksírokban. A kis csigákból előszeretettel készültek gyerekeknek ékszerek, amulettek.

kép: római kori fibula (ruhakapocs)

„Kultúrtörmelék”

1972-ben könnyűbúvárok merültek a Hévízi-tóban. Céljuk, hogy megkeressék a melegvizű forrást. Ahogy lefelé ereszkedtek a kráterben egyre több hulladékot kellett kitermelniük, hogy tovább haladhassanak a forrás irányába. Így történt, hogy sok, az elmúlt pár száz évben vízbe esett tárgyat is sikerült a felszínre hozni. A mélyben többnyire fagerendák, edények, cipők voltak nagy mennyiségben, de kerültek elő horgászeszközök, műfogsorok és feltűnően sok szemüveg, melyek valószínűleg nagy bosszúságot okoztak elvesztőiknek. A kráter alján egy 9 méter hosszú, féltonnás vascsövet is megtaláltak, ami évtizedek óta feküdhetett a mélyben. Vajon hová és mikor lett volna beépítve?

kép: Jupiter oltárkő

Víz alatti régészet

Az Amphora Könnyűbúvár Sport Klub búvárai 1982–83-ban, a medertisztítási munkálatok során régészeti leletekre is bukkantak. Azonnal értesítették a területileg illetékes Keszthelyi Balaton Múzeum régészeit, akik nagy érdeklődéssel tekintették meg a helyszínt … a partról.

A négyzethálós dokumentációval végzett víz alatti leletmentés az első élővízben, búvárokkal végzett, víz alatti régészeti feltárás volt Magyarországon. (Az első, amit víz alatt végeztek, búvárok a 70-es évek közepén volt a Buda Vár középkori kútjának feltárásakor.)
A régészeti feltárást a Hévízi-tó mélyén úgy kell elképzelni, mint a sötétben tapogatózás víz alatti verzióját. A mederfenéken (ami 2-35 méter közötti mélységet jelent) lebegő iszaptól ugyanis a búvárok szinte semmit nem láttak, így szó szerint a sötétben tapogatva keresték meg a tárgyakat.

A legidősebb tóban talált leletek neolit kőpengék, anyaguk a Keszthelyi-hegység triász korú szaruköve és a bakonyi Tevel-hegy felső-kréta korú fekete kovája. Egy ovális vakarót és egy kétlapú pengét a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tára őriz.  

 kép: őskori balta

A legújabb kori „régészeti” lelet egy vakolókanál, amit valószínűleg az épület egyik felújítása alkalmával ejthetett a vízbe tulajdonosa. 

Kisebb tárgyak nyilván nap, mint nap esnek a Hévízi-tóba. Ki tudja!? Egyszer majd ennek a korszaknak is meglesznek a jellegzetesen régészeti leletei: napszemüvegek, mobiltelefonok, okosórák?

 A cikk forrásai:

• A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Évi Jelentése, 2014-2015: Solt Péter: Az Amphora Búvár Klub kutatásai a Hévízi-tóban
• Bánffy Eszter - Bondár Mária - M.  Virág Zsuzsanna: Évezredek üzenete a láp világából - Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén 1979-1992
• Szántó Endre: Egy fürdőváros születése Hévíz története - A kezdetektől 1819-ig, gróf Festetics György haláláig
• Szántó Endre: Egy fürdőváros születése Hévíz története - Hévíz utolsó húsz szocialista éve 1970-1990
• Képek forrása: Nemzeti Digitális Archívum