Ami ma már egyértelmű, hogy a meleg gyógyvízben fürdeni kell, korántsem volt régen ennyire általános nézet. A víz, a meleg víz, a kénes víz, a folyó víz, a láp, a tó sokkal több területen képes volt munkát adni az itt élő embereknek. A hévízi meleg vízre nem csak és kizárólag úgy tekintettek mint a vízre, ami jót tesz a csúznak, hiszen voltak ennél sokkal fontosabb gazdasági hasznai is.

Piócázás, "köpülözés" a kifolyónál.

A lápos-mocsaras terület és a meleg víz kiváló élőhelye a piócáknak. A Hévízi kifolyó területéről Szent György napjáig (április 24) gyűjtötték a szegényebbek régen a "nadályt", azaz az orvosi piócát. Házról-házra jártak vele, hiszen a piócázás már az ókorban is ismert gyógymódnak számított. Hatásos véralvadásgátlóként, trombózis kezelésére, gyógyítja az érelmeszesedést, serkenti a vérkeringést és az asztmások légzését is javítja. A népi gyógyászatban - bár nem túl gusztusos ezt elképzelni - még fogfájásra is alkalmazták, az ínyre helyezve a kis vérszívót. A pióca által végzett gyógymódhoz nagyon hasonló eljárás a kis üvegharanggal végzett köpölyözés.
A Hévízi Patak mellett már 1795-ben, szinte a fürdő kialakításának első elemeként megépült a köpülöző ház, ahol mindkét módszert alkalmazták. Ez volt ez első gyógyászati eljárás Hévízen, ami a tó/kifolyó partján és részben a víznek, lápnak köszönhetően települt ide.

Érdekesség: 1824-36 között Magyarország csaknem 20 millió piócát exportált szerte a világban, a Magyar piócákat még Amerikában is forgalmazták. Ez a mennyiség nagyjából 6 millió ezüstforint tiszta nyereséget hozott az országnak.

De nem csak a piócák hoztak hasznot a környék lakóinak.

Vízimalmok a Hévíz-patak partján!

A patak - mivel a tó meleg vize táplálja és zsilipekkel a sebessége és hozama is szabályozható -, kiváló helyszíne volt vízimalmok telepítésének. A partjára telepített malmok a meleg víznek köszönhetően egész évben működhettek.
Egy Hévíz Patakon lévő malomról már egy 1696-os jegyzőkönyv is beszámolt. Tulajdonosai először a keszthelyi Pethő majd a Bakacs család voltak.
A Hévízi-tó alatti (délre fekvő) árkon a 18. században 4 malom is állt: Felső-, Középső, Hertzeg- és Alsó-malom. A tótól északra kifolyó patakon is állt két malom a dobogói és a Mühl. Az uradalom területén ekkor az összeírás szerint ( 18. sz. második fele) 66 molnár dolgozott.

Az I. katonai térkép szerint a "Hevis Bach"-on 3 malom állt Fenékpuszta magasságáig.
A Hévízi Gót-Gyöngyös-malom ( Mosóház ) háromkerekű malom volt és egy 1851-es összeírásban szerepel.
Azt is feljegyezték, hogy akkor már sok egykori malom csak rom volt, de a Közép-malom ekkor még 1 nap alatt 15 pozsonyi mérő gabonát őrölt, ami II. osztályú besorolást ért. Ez volt ugyanis a mérőszáma az osztályozásnak.

Az Alsó-malom vagy Pruska-malom azonban elég sokáig működött. Tulajdonosa 1945-ig a Festetics család volt, tőlük bérelték a molnárok. 1945-ben államosították, majd az 1950-es években lakóházzá alakították át.
A malmoknak ma már nyomát sem találjuk, de ebből is látszik, hogy a Hévíz Patak malmainak története még a tófürdő történeténél is régebbre nyúlik vissza.
Az alábbi képeken a malom tervrajza - Festetics Kristóf Alsó-malmának terve, 1796-ból, valamint a malomról készült fotó látható.

Nemzetközi hírű gyógyiszap

Nem csak a piócák és a malmok miatt jártak jól az emberek a Hévíz Patakkal. Volt itt valami más is, ami azóta is vonzza az embereket, főleg ha ízületi fájdalmuk van .... nem más ez, mint a hévízi gyógyiszap.
A hévízi gyógyiszap jótékony hatására már a 18. században szó szerint "ráéreztek". A Festetics család is egyértelműen gyógyászati célú 'feredőhely' kialakítását tűzte ki célul, melynek egyik fő vonzereje maga az iszap volt. 1796-ban ugyanis Szláby Ferenc tudományos kutatásai is alátámasztották a víz és az iszap gyógyhatásait. Márpedig a gyógyulni vágyók ekkor még nem a mély tóban fürödtek leginkább, hanem a rendkívül iszaphordalékos kifolyón, ami jóval sekélyebb, így biztonságosabb volt. Az iszapkitermelés is itt kezdődött meg később. Az iszap ugyanis kellett a tó melletti gyógyászati célokhoz (göngyölő=iszappakoló helyiség a 1900-as évek elején), de annyira kelendő is lett, hogy azt a 20. század elején már más fürdőhelyekre is szállították. A patakmeder mellett ezért egy iszap kiemelőt hoztak létre. A mederből a tó hordalékaként napról napra lerakodó és vízben úszó tőzeget/iszapot kosarakkal emelték ki, hogy a vizet lehetőleg kiszűrjék. A kiemelt iszapot egy a patak mellett kialakított sima placcon napokig hagyták szikkadni, hogy a felesleges víz visszafolyhasson a patakba. A még nedves de már szárazabb tőzeget eztán kezdték el darálni, aprítani, hogy egy viszonylag egységes állagú iszap masszát kapjanak, ami már alkalmas volt az iszapos kezelések elvégzésére. Leginkább a pakolásokra. Ez az iszapkiemelő hely egészen az 1980-as évek végéig működött, akkor vált szükségessé a gyógyiszap-gyártás korszerűsítése, szabályozása, bizonyos közegészségügyi eljárásoknak való megfeleltetése.

A Tenkes kapitányában Eke Máté fürdőorvosnak maszkírozva így okítja a helyes fürdőhasználatra a bárót: "Most jobb kézünkkel kenjük e nemes iszapot a bal vállunkra!"

A hévízi fürdő története több mint 200 éves, a hévízi patak melletti malmoké több mint 400 és a patakkal összefüggésben a bőrkikészítésé még régebbi, egészen a népvándorlás időszakáig nyúlik vissza.

Hévíz Patak - meleg vizű patak - Páh-földek

Hévíz meleg vizét bőrpáholásra = bőr kikészítésre IS használták. Az itt élő tímárok a páh falvakban laktak, melyek nevei így a páholás szóból származnak. Jelenlétük a térségben egészen az Árpád-korig kimutatható. Ebből a korból származik Alsópáhok és Felsőpáhok neve, valamint Hévíz helyén volt Szent András Páh, ami később Hévízszentandrássá alakult. A környékben egyértelműen a meleg víznek köszönhetően jellemzően tímár családok és cserzővargák éltek.

A bőr páholása, aminek lényege a puhítás: a bőrt vízben kallózzák, ványolják. Ez a bőr vízben történő ütlegelése, páholása, mely művelet eredményességét nagyban elősegítette, hogy a kénes meleg vízben végzeték.
A 20. században azonban ez a mesterség is ugyanúgy, mint a korabeli molnároké vagy a még régebbi piócagyűjtőké vagy a bivalyhajtóké kikopott a közéletből.

A Hévíz Patak tisztítása

Ha már ilyen fontos volt, tisztítani is kellett a Hévíz Patakot! ... Erre voltak jók például a bivalyok!
A korabeli leírások (Richard Bright angol orvos utazó, 1818) is alátámasztják, hogy a tó vízhozamának köszönhetően a patakban jelentős iszaplerakódás volt tapasztalható, ami azonban a közeli rétek elárasztásával fenyegetett, vagy, ami még rosszabb, lelassította a patakvíz folyását, ami a patak menti malmok működését akadályozta. Ezért hát nagyon fontos volt a nagyjából 12 km hosszú patak folyamatos tisztán tartása. Az angol utazó és később mások is beszámoltak arról, hogy ez a tisztítás, hogyan is zajlott:
A bivalyok köztudottan szeretik a vizet, pláne ha az még kellemesen meleg is, így a dagonyázásra is alkalmat ad. Bivalyok márpedig a környéken éppenséggel kéznél voltak. Ezért hát minden szezon elején behajtották a közeli csordákat a patakba. Az állatokat hol előre, hol hátra terelték hosszú ostorokkal nógatva őket arra, hogy minden irányba bejárják a medret. Eközben letaposták, lerágták a növényzetet, ezzel biztosították időről-időre a víz megfelelő elvezetését.

Nem mellesleg a bivalyok által partra kiszorított vízből a hajtókat követő asszonyok és gyerekek jó néhány halat is összefogdoshattak, ami finom vacsora lehetett a hajtók számára a fárasztó nap végén.

Egy másik módszer is ismert volt, egy úgynevezett láncoskasza, amit lényegében kiélezett és összeillesztett fémdarabok alkottak, és a víz alatt húzták a partról a férfiak a vízfolyással ellentétes irányban a patak két oldalán, hogy segítségével visszavágják a vízinövényeket.
Napjainkban a patakmeder tisztítását a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársainak szakmai felügyeletével végzik, többnyire egyébként mind a mai napig emberi erővel vízből, csónakból, partról, a táj értékeinek megőrzése érdekében, mellőzve a munkagépeket.

Szívesen olvasol hasonló érdekességeket? Kattints a követésre!

Bővebb információ aktuális programokról és szállásajánlatokról:
Tourinform Iroda Hévíz
Tel: +36 83 540 131 | 8380 Hévíz, Rákóczi u. 2. www.heviz.hu | heviz@tourinform.hu 
Kövessen minket!  www.facebook.com/heviz.info | www.instagram.com/iloveheviz