Thetys-tenger
A Triász korszakban, ami földtörténetileg elég régen, mintegy 200 millió évvel ezelőtt volt a Thetys nevű tenger borította a Dunántúli középhegység és a mai Balaton helyét. Ennek az őstengernek az üledékéből (dolomit, mészkő) épül fel a Keszthelyi-hegység és a Hévíz környéki dombok jelentős része. A tenger a Föld középkorában (kb. 180-70 millió éve) visszahúzódott, itthagyva a dolomitos felszínt, amibe nagyjából 150 millió éven át szivárgott be a csapadékvíz, hogy ezáltal a mélyben hatalmas vízkészlet halmozódjon fel.
Pannon-tenger és a vulkanikus hegyek
Nagyot ugorva az időben, nagyjából 10-12 millió évvel ezelőtt a Kárpát-medencébe benyúlt a Ponthusi-tenger sekély öble, ám a kőzetmozgások miatt kiemelkedő Kárpátok hegyvonulata beltengert alakított ki. Ezt az elzárt tengerszemet az ide ömlő folyók édes vizű tóvá változtatták, amit ezt követően már egy teljesen új természeti képződménynek, a Pannon-tengernek nevezhetünk.
Idővel azonban ez a tenger is visszahúzódott, kiemelkedtek belőle a Pilis, a Mecsek, a Bakony magasabb pontjai, majd 5,4 millió évvel ezelőtt a teljes vízmennyiség eltűnt, a Dunántúl arculatát pedig a Balaton-felvidék vulkanikus hegyei kezdték átformálni.
Balaton
A pleisztocén kor végén, az utolsó eljegesedés időszakában, körülbelül 20-22 ezer évvel ezelőtt, a kéregmozgások következtében több törésvonal is kialakult, köztük egy jelentősebb, nyugat-keleti irányban, melyet ma is Balatoni ároknak hívunk. Ebben a medencében alakult ki a Balaton, melynek kiterjedése a mainál jóval nagyobb volt, vízszintje pedig kb. 10-12 méterrel magasabban állt a mostaninál.
Ugyanebben az időben, az egyik törésvonal mentén, a Balaton mélyén tört fel a hévízi meleg vízű forrás, ami még jóideig a Balaton vizét táplálta.
Hévízi-tó
A hévízi forrást ölelő terület Kr.e. 7-10.000 körül lett csak szárazföld. A klímaváltozás következtében a Balaton vízszintje nagyjából a mai szintre csökkent, egyes számítások szerint 8500 körül - a legnagyobb felmelegedés idején - egy időre teljesen ki is száradt. A korábbi, nagy kiterjedésű Balaton elhalt buja növényzetéből a területen tőzegláp alakult ki, melybe máig beágyazódik a Hévízi-tó.
A Hévízi-tó vizét geotermikus energia „melegíti”. A dolomitos kőzetben viszonylag gyors a vízmozgás. A felszíni vizek a mélyebb rétegekbe jutnak, ahonnét felmelegedve újra a felszínre törnek.
Ez első emberek
1879-ben egy jégverem ásásánál bukkantak rá egy átfúrt kőbaltának használt kőkorszaki eszközre, majd vonaldíszítéses agyagedény darabokra. Ezek azt bizonyítják, hogy Kr.e. 6000 körül a terület dolomitosabb, magasabban fekvő területein már éltek emberek, 5500 körül pedig már kezdetleges földművelő életmódot folytattak a vízparti területeken. Ezt a korszakot Dunántúli vonalvezetéses kerámia (DVK) kultúrának nevezik a régészek.
A környéken több rézkori, bronzkori, vaskori, kelta leletet is találtak még a római megtelepedése előtti időszakból, ami azt bizonyítja, hogy a hévízi tőzegláp közepén feltörő meleg vizű forrás környéke folyamatosan lakott volt. A leghíresebb kelta lelet egy kicsi, Biked lábánál talált első századi kétfülű edény, amelyen már latinul olvasható a felirat: Da Bibere – Adj innom!
Dr. Darnay-Dornyai Béla és az Őshévíz
A 20. század elejének jelentős régésze és történésze beható kutatásokat végzett a Hévízi-tó keletkezésével kapcsolatban. Kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy első ízben a vulkanikus folyamatok eredményeként, nagyjából 2 millió évvel ezelőtt a mai Rezi vár közelében, a Meleg-hegyen, 427 méter magasságban törhetett fel az Őshévízi forrás, mely fokozatosan szállt mindig alacsonyabbra, délnyugati irányba, míg elérte mostani helyét. Kutatásai szerint a süllyedés oka a Keszthelyi-hegység emelkedése, valamint ezzel párhuzamosan a Hévízi-völgy süllyedése. A hévízi forrás feltörésére több nyomot is talált a környék kútbarlangjaiban és egykori forrástölcsérekben.
Más tudósok azonban nem feltétlenül értenek egyet elméletével. Szerintük a környék egyéb meleg-vizű feltörési helyei nem feltétlenül vannak közvetlen összefüggésben a Hévízi-tó keletkezésével. Sokkan inkább a térségre jellemző egykori vulkanikus kéregmozgásokkal és a mélyben húzódó hőforrásokkal, melyek közül csak az egyik a hévízi.
A cikk megírásához Szántó Endre: Egy fürdőváros születése című könyvsorozatának I. kötetét használtuk fel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.