A természet jelenléte Hévízen nem csupán látvány – itt a környezetvédelem nemcsak egy jelszó, hanem tudatos törekvések és apró, mégis jelentős döntések eredménye.
De mitől válik egy népszerű turisztikai célpont valóban fenntarthatóvá? És hogyan válhat a pihenés egyben felelősségteljes választássá is?
A város nemcsak hirdeti, hanem valóban építi is zöld arculatát. A „Zöld ...
Vannak helyek, ahol a természet csendje nemcsak megnyugtat, hanem mesél is. Hévíz ilyen hely. A forró vizű tó gőze nemcsak a testet borítja be, hanem a képzeletet is, és aki elég figyelmes, talán meghallja benne a múlt suttogását.
Nem véletlen, hogy a város és a tó köré számtalan legenda szövődött. Történetek a gyógyulásról, a szerelemről, az isteni sugallatról vagy épp a tó őrzőiről. Ezek a mondák nem tűntek el: tovább élnek egy-egy szoborban, ...
Ha valaki azt hiszi, hogy a wellness-élmény csak a gyógymasszázzsal és a levendulás illóolajjal kezdődik, az bizony még nem hallott a régi hévízi fürdővendégek napi rutinjáról. Már a 18. század végétől kezdve gyakran kísérte a gyógyulást egy pohárka „lelket is melengető” nedű.
Fürdeni jöttek, de a hangulatért maradtak. A gyógyvíz mellett az élet is pezsegni kezdett: az ide látogatók, nemcsak a testüket mártották meg a meleg ...
„este minden elcsendesedett, majd megindult az élet. Na nem a gyógyvízben, a muzsikában.”
– írta egy fürdővendég naplójában 1932 nyarán.
Hogy a rómaiak idején a Hévízi-tó partján szólt-e lant vagy más hangszer nem tudjuk, de az biztos, hogy a 18. század végén, ahol addig csak madarak és kuruttyoló békák muzsikáltak, az első fürdővendégek megérkezésével, valami végleg megváltozott. A nappali fürdőzés élményéhez szép lassan ...
„…és a tó fölött lebegő pára illatában, mintha valaki húslevest főzne messze a lombok alatt.”
(Krúdy Gyula – képzeletben Hévízen)
Mikor az 1700-as évek végén, az első fürdővendégek a meleg gyógyvízbe mártózás okán megérkeztek Hévízre, nem mondhatnánk, hogy pezsgő fürdőélet és széles gasztronómiai kínálat fogadta volna őket. Jöttek, pancsoltak, kicsit felfrissültek és mentek is!
Ám a lovaskocsikon érkező vendégek ...
1970. április 4. Ünnepi tanácsülés, vörös zászlók, díszbeszéd, úttörők a hévízi kórház előcsarnokában. Lenin születésének 100. évfordulóját ünneplik a városi elöljáróságok, miközben a meleg fürdő vízében vendégek pancsolnak. Hévíz alig pár hónapja kapott nagyközségi rangot és a IV. ötéves terv szellemében ambíciózus terveket sző nagy szállodákról, üdülőkről, lakóövezetekről, közműfejlesztésről és ...
A válasz: Hévíz!
Nem csak ők, de számos híres vagy épp hírhedt bel- és külföldi író, művész, diplomata és sportoló, látogatott a fürdővárosba 1950 és 2010 között! Ki gyógyulni, ki pihenni, ki hivatalos céllal, volt, aki épp csak néhány napra, átutazóban érkezett. Míg egyes vendégekről mindenki tudott, akadtak olyanok is, akik teljes inkognitóban maradtak.
Az 1950-es évek ...
Amikor a 19. század második felében divatba jött a vízparti üdülés, a strandolásnak nemcsak az etikettje, hanem az öltözete is szigorúan szabályozott volt. Fürdőruhát hordani annyit jelentett: takarni, nem pedig megmutatni. De a következő évtizedek során a buggyos szoknyák eltűntek, és a fürdőruhák egyre inkább olyanná váltak, amilyennek ma ismerjük őket.
A fürdőzés Európában – főleg Angliában és ...
Az 1700-as évek végén I. Festetics György gróf nagyszabású terveket szőtt annak érdekében, hogy kénes, meleg vizes mocsarából fürdőhelyet varázsoljon. Ám két generációval később, az 1900-as évek fordulójára az akkori grófnak, Festetics Taszilónak már sem elég forgótőkéje, ideje és újszerű koncepciója nem volt, hogy hatékonyan fejlessze tovább a hévízi fürdőéletet.
Kevesen tudják, hogy a múlt században az egykori Hévízfürdőn egy impozáns zsinagóga állt, amely nemcsak a helyi zsidó közösség, hanem az ide látogató fürdővendégek számára is fontos szakrális hely volt. Bár az épület ma már nem látható, emlékét ma is megőrzi a város.
A 20. század elején Hévízre rengeteg zsidó vendég érkezett, akik a tó gyógyító hatásait élvezték. Mivel a ...