A Hévízi-tóban úszkálva, vagy épp csak pihentető lebegés közepette akarva-akaratlanul is megfordul a fürdőző fejében a gondolat: mi minden történhet jelenleg is alattunk, mi rejtőzik a víz mélységének takarásában. Ez a láthatatlan világ, az ismeretlen misztériuma évezredek óta mozgatja az ember képzeletét. De mit is tudunk valójában a tó felszín alatti világáról?
Egy történelmi vis major, ami mindent megváltoztatott…
A hetvenes évek végére Hévíz addigi nyugodt fejlődését egy váratlan és egyre kiéleződő konfliktus törte meg. Ez volt az úgynevezett „Hévíz kontra Nyirád” vita, amelynek gyökerei egészen az 1950-es évekig nyúlnak vissza. A második világháború utáni erőltetett iparosítás során a nehézipar és az ásványkincsek kitermelése kiemelt szerepet kapott, és a Dunántúl karsztterületein – így a Balaton vízgyűjtőjén is – egyre nagyobb jelentőséget nyert a bauxitbányászat.
Kezdetben a kitermelés még a karsztvízszint fölött zajlott, ám hamarosan egyre mélyebbre hatolt. Ekkor még senki sem sejtette, hogy ennek következményei egyszer a Hévízi-tavat is elérhetik. A hatások azonban idővel egyértelművé váltak: a tó vízhozamának az 1970-es években tapasztalt látványos csökkenése már nem volt magyarázható természetes ingadozással. Egyértelmű figyelmeztető jel volt, amely sürgős beavatkozást kívánt.
A nyirádi bauxit- és karsztvíz-bányászat hatásainak vizsgálata nem csupán egy környezetvédelmi konfliktus megoldására tett kísérlet volt, hanem egy olyan tudományos felismerési folyamat kezdete, amely alapjaiban változtatta meg a Hévízi-tóról alkotott képet. Az 1972-ben indult kutatási program során bebizonyosodott, hogy a tó forrásvize mélyből érkező karsztvíz, amely nem egyetlen forrásból táplálkozik, hanem egy összetett barlangrendszer fölött helyezkedik el, utánpótlása pedig távoli területekről történik és kapcsolatban áll a Nyirád térségében zajló bányászati tevékenységgel.
A Hévízi-tó búvárai akkor…
A korábbi, hozzávetőleges adatokat pontosítása érdekében búvárokat is bevontak a tó mélyének feltérképezésébe. Ez a lépés jelentette a hévízi barlangkutatás kezdetét, hiszen első alkalommal történt kísérlet a forrás közvetlen feltárására és szerkezetének megismerésére. A projekt csúcspontjaként 1975. február 10-én az Amphora Búvárklub két tagja, Plózer István és Csávosi Lajos elérte a sokszor kráterként is emlegetett forrásbarlangot.
De mit tudunk most, több mint 50 évvel a nagy áttörés után?
Közel ötven évvel az első feltárások után a kutatás ismét lendületet kapott. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága és a Hévízi Szent András Reumakórház és Gyógyfürdő természetvédelmi szakembereinek egyeztetését követően megkezdődött a Hévízi-tó barlangrendszerének legújabb vizsgálata. A cél ezúttal annak az öt további kisebb barlangnak a geodéziai pontosságú bemérésére volt, amelyeket ötven évvel ezelőtt, a forrásbarlang feltárásakor már azonosítottak a „pletykapadok” alatti területen.
2026.03.17-én a Hévízi-tó kezelésével megbízott Balaton-felvidéki Nemzeti Park két búvára merült le a barlangok bejáratához. A feladat az volt, hogy a mélyben elhelyezett bóják segítségével a felszínen, csónakban tartózkodó szakemberek meghatározzák a barlangbejáratok pontos helyzetét (földrajzi koordinátáit) geodéziai pontosságú GNSS vevőkészülékkel. A mérések végrehajtása azonban korántsem bizonyult egyszerűnek.
A tó vízrendszerében különböző eredetű vizek találkoznak: a mélyből érkező meleg termálvíz és az oldalirányból beáramló hidegebb karsztvíz. A mélyben zajló folyamatok nem statikusak, vagyis a víz folyamatosan mozgásban van, az áramlások iránya és erőssége térben is változik. A vizsgálatok ideje alatt folyamatosan fújó szél szintén nehezítette a felszín alatt és felett dolgozó kollégák összehangolt munkáját. Mindezek ellenére sikerrel zárult a küldetés és a merülés alkalmával látványos felvételek is készültek a barlangokról.
 …és most. |
 |
A Hévízi-tó először 1993-ban került természetvédelmi oltalom alá, majd 2006-ban egy második hullámban kiterjesztették a korábbi védett területet. A jelenlegi kutatás egyik fontos célja, hogy a pontos mérések alapján a tó valamennyi ismert barlangja bekerülhessen az országos barlangnyilvántartásba, így erősítve a terület tudományos és természetvédelmi jelentőségét.
ITT A VÉGE?
Mindezek után joggal tehetjük fel a kérdést: vajon jöhetnek még újabb fejezetek, vagy már a történet végénél járunk? A legizgalmasabb felvetés tulajdonképpen nem is az, hogy mit találtunk eddig – hanem az, hogy mi várhat még ránk odalent.
Egy azonban biztos: a jövő – akár szűkebb, akár tágabb értelemben nézzük – olyan változásokat hozhat, amelyek elkerülhetetlenül formálják ezt a különleges természeti rendszert. A Hévízi-tó története ezért korántsem lezárt. Inkább egy folyamat része, amelyben minden válasz újabb kérdéseket szül.
És talán legközelebb, amikor elmerülsz a tó gyógyító vizében, már nemcsak azt érzed majd, milyen jó itt lenni – hanem azt is, hogy minden, ami körülötted és alattad, a víz mélyén történik, egyedi és megismételhetetlen.
Források:
Hévíz, az élet forrása
Balaton-felvidéki Nemzeti Park
Szántó Endre: Egy fürdőváros születése - Hévíz története 5.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.