I Love Hévíz

Móricz Zsigmond, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, aki élete során többször is ellátogatott Hévízre, ahol egyrészt gyógyulni vágyott, de alkotóként is inspirációt merített. Hévízi látogatásai nemcsak testi felüdülést hoztak számára, hanem számos személyes élménnyel járultak hozzá írói munkásságához.

Az első látogatás Hévízen

Móricz először 1930 augusztusában érkezett a fürdővárosba, hogy két héten át beteg lábát és fejfájását kezeltesse. A gyógykezelést Dr. Moll Károly, Hévíz híres fürdőorvosa irányította, aki így emlékezett vissza az íróra:
„Hallgatag ember volt. Társaságban alig lehetett belőle valamit kihúzni. Itt Hévízen fedeztem fel a cukorbaját. Kezeltem később is, gyakran felkeresett.”

A Moll Károly által diagnosztizált cukorbetegséget akkoriban ismerték fel és kezelték. Moll doktor rendszeres fürdőkúrát, fürdést, iszappakolást, könnyű fizikai mozgást és speciális diétát írt elő.
Móricz a György-házban és a Hetes-házban (a mai Szent András Reumakórház „A” és „E” épülete) lakott. Első hévízi képeslapját 1930. augusztus 7-én küldte barátainak: „Meleg vízből meleg szeretettel ölel benneteket Zsiga.”​

Majd a kezelések után így írt: „A tóban való ácsorgás valósággal csodát tett velem. Már nem fáj a lábam, és jobban érzem magam, mint hónapok óta.”

Tükör a hévízieknek

Móricz fürdőzései során nemcsak testi felüdülést keresett, hanem az embereket és a fürdőhely társadalmi életét is figyelemmel kísérte. Írásaiban volt, hogy ironikusan és kritikus szemmel ábrázolta a hévízi fürdőéletet:
„A víz úgy pezseg és bugyborékol, ha az ember a lábával az iszapot kavarja, hogy ellepik az apró szénsavbuborékok az egész testet. Így bugyborékol az emberekből a panasz és a keserűség, s ellepik az egész lelket. … Itt mindenki méltóságos… Egy csendőr azt mondta: annyi a méltóságos úr, nem győzzük őket befogdosni.” A fenti sorok a „Hévízi Tükör” című írásában jelentek meg, melyet 1930 augusztusában küldött el a Nyugat szerkesztőségének​.

Hévíz, mint alkotóhely

1932-ben Móricz kétszer is visszatért Hévízre, ahol mind alkotói, mind személyes szempontból fontos időszakot töltött. A Hetes ház 21-es szobájában lakott. Egy levelében így írt:
„Kibújtam az első fürdőből, nagyon kellemes volt, s máris vígan jöttem fel a szobámba. Itt lakom a telepen, egy nagyon csendes villában, a Hetesben. … Az ablakom alatt gyönyörű platánok vannak. … Nyugodtabban lehet dolgozni.”
Ebben az időszakban több cikket és novellát is írt, amelyeket a korabeli sajtóban közöltek​. Leveleiből az is kiderül, hogy írógépet hozott magával a munkához, ami nem akart rendesen működni, ezért itt helyben kellett keresnie valakit, aki megjavítja azt.
Napjait egész pontosan feljegyezte. Június 24-i napirendje a következőképp alakult:
„Fél nyolc. Felkeltem. 8-9 Fürdés. 9-11 Divat, megírtam, elküldtem Lloydnak 11-12. Üldögélés 12-1 Ebéd: rákleves, kelvirág vajban, 2 kenyér. Erdőhegyiékkel diskurzus 1-3 Aludtam. 3-4 Tervezgetés. Fél 5-6 fürdés. Fél 7. Lefeküdtem. Az írógépemet megcsinálták, a főbíró soffőrje.”

Kép: Fortepan

Irodalmi munkássága Hévízen

Hévíz hatására és a fürdővárosban töltött időszakban született meg Móricz több fontos műve is, hiszen 1930 és 1938 között szinte évente és volt, hogy egy évben kétszer is itt pihent több héten át. Olyan művek vagy azok részletei készültek Hévízen, mint például a Kamaszok, a Matura, a Hivatali szerelem, A magyar mocsár, Kerek erdő, Életem regénye vagy a Rokonok, amelyben a melegvizű tóban fürdőzőkről is említést tesz.
Az alkotás mellett azonban időnként nosztalgiázva is visszagondolt Hévízre:
„Láttátok-e már a római sírt? Azt okvetlen meg kell nézni. Van-e nagy szezon? Milyen a Friedrich kosztja? Délután feketéztek-e a fürdőtelepi nagy fák alatt? Ott van szemben egy vegetáriánus étterem, olyan jó sült krumplit sehol se lehet kapni, mint annál”​. Ezeket a sorokat akkor írta Hévízen pihenő barátainak, mikor ő maga 1931-ben nem tudott velük utazni. De nem csak ebből a pár sorból tudjuk, hogy mennyire szerette az író a finom ételeket. Egyik kedvence a marhahúsleves zöldséggel és házi csipetkével, valamint a sült kacsacomb párolt káposztával volt. Az édességeket, főként a rétest, a cukorbetegsége miatt kerülnie kellett, de néha megengedett magának egy szelet házi mákos kalácsot.

Hévíz, mint menedék

Az író Hévízre nemcsak gyógyulni, hanem menekülni is járt, távol a budapesti nyüzsgéstől és az irodalmi világ feszültségeitől. Egyik utolsó látogatásán, 1938 augusztusában így írt:
„Én itt szépen javulok, már bot nélkül járok, s rengeteget dolgozom.”
Utolsó hévízi látogatása alkalmával egy titkos hódolóról is beszámol leveleiben, aki minden nap egy csokor szegfűt tűzött szobája kilincsére. Hogy a küldő a férfinak vagy inkább az írónak szánta-e a virágot nem lehet tudni.

Móricz Zsigmond számára Hévíz nemcsak gyógyulási lehetőséget, hanem inspirációt és menedéket is jelentett. Esténként a kúrszalonban vagy a helyi vendéglők egyikében lehetett vele találkozni. Ilyenkor szívesen beszélgetett, és figyelmesen hallgatta a társaság történeteit. Egyik emlékezetes megjegyzése így szólt:
„Hévízen mindenki beszél, mindenki mesél. Ez a hely az emberi történetek tárháza.”

A dr. Schulhof Vilmos sétányról nyíló kis szoborparkban ma is megtekinthető Kutas László Móricz mellszobra.

Forrás: Szántó Endre: Egy fürdőváros születése, Hévíz története Trianontól a II. világháború végéig 1920-945, 2019.
Borító kép: Dr. Moll Károly, Móricz Zsigmond, Szalay Karola, Sándor Erzsi és egy budapesti újságíró a hévízi Tejcsarnok előtt