I Love Hévíz

Egregy ma már nem önálló település, de nem volt ez mindig így.

A kis zalai falu helyén ugyanis már a római provinciák idején is település működött, amit mi sem bizonyít jobban, mint a múzeumkert, ahol római kori épületek romjai között sétálhatunk. Az egregyi városrészen a környék egyik legjelentősebb császárkori településének maradványait rejti magába a föld, amely csaknem négy évszázadon át, az I. század első felétől az V. század elejéig lakott volt. Ennek egyik oka az is, hogy erre haladt át az Aquinqumba vezető kereskedelmi főútvonal, valamint a táj egyéb kiváló adottságai, melyek közül nem zárható ki a melegvízű kénes forrás közelsége.

A római lakóházak többször is gazdát cseréltek, az épületek átépültek, végül leomlottak. A térségben számos népcsoport élt ezt követően, legnagyobb számban avar leletek kerültek elő a földből, hiszen ez a népcsoport bizonyítottan több környékbeli helyszínen is huzamosabb ideig tartózkozott életvitel szerűen.

Mikor érkeztek ide a magyarok?

A 895-ös honfoglalást követően Egregy területén is magyar népesség talált otthonra. A Képes Krónika elbeszélése szerint a Balaton környékét a 10. század végén Vérbulcsú vezér törzse szállta meg, leszármazottaik pedig ősei a nagyhatalmú Atyusz nemzetségnek, akik a 12-13. század folyamán a Balaton vidékét birtokolták. Az Atyusz nemzetség a Türje és Hahót nemzetség mellett egyike volt Zala megye nagyúri nemzetségeinek.

Honnét származik a név?

Az Egregy név az égerfa nevének a „- gy” képzővel megtoldott származéka. Az elnevezés a vízkedvelő égerfákkal benőtt területre utal, hiszen akkor még a közeli Balaton és Hévízi-tó körül vízzel ellepett területek sokkal nagyobb kiterjedésűek voltak. A vízzel borított területek több száz év alatt ugyan visszább szorultak, a mocsarak kiszáradtak, vagy lecsapolták őket, de a területen ma is átfolyik egy forráspatak, melynek nyugati eredőjénél napjainkig fellelhető egy kisebb égerfás csoport.

Egregy első okleveles említése 1221-ből való, amikor az Atyusz nembeli Sal comes (ispán) végrendeletében hitbér és jegyajándék fejében feleségére hagyta Egregy nevű birtokát. Az oklevél alábbi részlete nevezte meg Egregyet:

„Ugyanígy (Sal comes) feleségének a hitbére fejében hagyta Egrug birtokot (praedium) két szántófölddel és nyolc szőlővel és két szolgával, ezenkívül azokat, akiket Egrugon felszabadított, tudniillik Suna és Nesumus…”

Az oklevélben szereplő prédium a földesúr saját kezelésben lévő birtokát jelentette, melyen a két rabszolgán kívül még két felszabadított szolgáló dolgozott. Az okiratban szereplő hitbér a férj vagyonának azon részét jelentette, amely a házassági kötelesség teljesítéséért, vagy a házasság megszűnésekor a feleséget illette hűsége jutalmaként. Az említett oklevél az egregyi szőlőtermesztésre vonatkozó első írásos adat is egyben, mivel a hagyatékban nyolc tőke szőlő is szerepel.

Hogyan alakult Egregy további sorsa a középkorban?

A kisebb prédiumok a 13-15. század folyamán jobbágytelkekből álló faluvá alakult át.

Egregy többször is gazdát cserélt az Árpád-kor további éveiben, s a falu egy részét 1266-ban a Lőrente nemzetség szerezte meg. Néhány évvel későbbi oklevélben pedig Dénes nádor határjárást rendelt el Atyusz (Oghuz) veszprémi ispán Egregy („Egreg”) nevű földjén. 1328-as oklevél a Hosszupáhot (Alsópáhok) Egregy faluval („villa Egrug”) összekötő útról is beszámol, és 1341-ből való az az oklevél, ami először említi Egregy máig fennmaradt román kori kőtemplomát. Az oklevélben a Lőrenték osztoztak meg több zalai és veszprémi birtokukon, itt szerepel

„Egregy birtok, ahol a Szent Katalin tiszteletére épült kőtemplom áll…”

A középkori falu a templom közelében a dombtetőn, domboldalon helyezkedett el. 

A 14-16. században is magyar családok között cserélt gazdát a kis zalai falu. Birtokosai voltak a Lőrenték, Koppányi László és Szentbenedeki Péter fiai, a Hertelendi majd a Hegyi család. Az említett köznemesi családok többször is összeütközésbe kerültek nagyúri szomszédjukkal, a Gersei Pethőkkel. 1531-ben 22 portája volt itt Devecseri Choron Andrásnak a híres törökverőnek, 1549-ben pedig a Bucsai, Ölbei, Chernel, Mihályházi, Rádi és Ajkai családok rendelkeztek kisszámú portával. A falu életét a középkorban az őstermelés határozta meg, termékeny földje a földművelésnek, legelője, makkoltatásra alkalmas erdeje pedig az állattartásnak kedvezett. A földművelést a szőlészkedés egészítette ki. A Dombföldi utat, ami jelenleg az Egregyi templomhoz vezet ma is pincék, borházak és szőlős keretek szegélyezik, még ha jelenleg a borkészítés már nem is jellemző a településre.

Pusztulásból újjászületés

A falu a török korban többször is elpusztult, de újra és újra újjáépült. Bár ez a terület, ahol Egregy is áll sohasem tartozott a hódoltsági területhez, a törökök mégis többször kifosztották a falut, foglyul ejtve, illetve menekülésre kényszerítve a lakosságot. A rendkívül nehéz körülmények ellenére kisebb szünetekkel az 1640-es évek közepéig lakták a községet, bár ingadozó lélekszámú népessége mindvégig csekély maradt.

A mérhetetlen szenvedéssel járó török kor után a 18. század elején német telepesek érkeztek Egregyre, melynek a század második felétől a keszthelyi Festetics család lett a földbirtokosa. A betelepülők hamarosan beolvadtak a környező magyarságba, Egregyet 1773-ban még német, 1828-ban azonban már újra magyar faluként tartották nyilván.

Meg kell azonban említeni, hogy a település az újjáépítések következtében kicsit elköltözött. Míg a török dúlás előtt a lakosság nagy része a templom körüli dombokon építette házait, addig a török csapás után a lakosság kicsit lejjebb, a domb tövébe a mai település helyére költözött át. Ugyanakkor ennek az elköltözésnek az egyik szerencsés következménye, hogy a kis román stílusú templomot hátrahagyták, annak átépítését, bővítését nem tartották fontosnak, hiszen ezek után már csak kis temetőkápolnának használták.

A falu ékessége, az Árpád-kori templom

Az Egregy majdnem legmagasabb pontján álló Árpád-kori templom a tájba helyezett magyar, román stílusú falusi kistemplomok egyik legszebb példája.

Hasonló falusi templomok nagy számban épültek az Árpád-korban (11 - 13. század), hiszen I. István törvényei már a 11. század lején elrendelték, hogy minden 10 falu építsen egy templomot. Az egregyi Árpád-kori templom a 13. század második negyedében épült, első okleveles említésénél (1341) egy évszázaddal korábban. A templom az első pillantásra feltűnően szép arányaival, nemes egyszerűségével, a pannon tájba való harmonikus beilleszkedésével kelti fel a figyelmet. A szép megjelenéssel összhangban állnak a célszerű, hosszú időre szóló építkezés mesterségbeli fogásai.

A közelben nagy mennyiségben fellelhető pannon homokkőből készült mészhabarcs falazással, épülettömbje hosszanti elrendezésű, hármas tagolású, kelet - nyugati fekvésű. Nyugaton áll a magas torony, hozzá kelet felé a jóval alacsonyabb és szélesebb, négyzet alaprajzú hajó, a hajóhoz pedig a nála alacsonyabb és keskenyebb négyzet formájú, egyenes záródású szentély kapcsolódik. A templom művészileg legszebb része a torony. A torony a hajó tetőgerince felett minden oldalról - az északit kivéve - három szinten ablakokkal van áttörve: alul és felül iker-, középen pedig hármas ablakokkal. Az északi oldalon csak a legfelső ablak nyitott a harangozás miatt. Az ablaknyílások mérete, megjelenése gyönyörű összhangban van a torony méreteivel. Az ablakokat vállköves, díszes fejezetű karcsú oszlopok osztják két, illetve középen három részre. Az oszlopok látható részei - kifelé és oldalt - díszesek, míg befelé hátrafelé egyszerűbbek. Az ablakok alját az ikerablakoknál kétsoros, a hármas ablakoknál pedig egysoros fogdísz ékesíti. A toronyhasábot nyolcszögű ún. csürlős sisak fedi le, a sisak tompa csúcsán egyszerű kovácsoltvas kereszt áll. A templom külső felületén sgraffitós armírozás (a sarokkövek vakarásos vakolatfestése), az északi és déli homlokzat eresze alatt pedig vörös - kék színű, gyémántmetszés mintájú festés látható.

A déli fal ajtaján keresztül a templomba lépve a hajó belső tere és az urasági karzat tűnik a szemünkbe. A tornyot keresztboltozat, a hajót sík deszkamennyezet, a szentélyt pedig fiókos dongaboltozat fedi le. A hajó belső terét falfülkék teszik tágasabbá, északon három, délen pedig két félköríves falfülke található. A hajó déli falán több felszentelési kereszt látható, melyek a templom többszöri használaton kívüliségének és újbóli igénybevételének bizonyítékai. A hajót a szentélytől félköríves diadalív választja el, melynek felső falmezejében, szalagfonatos keretben latinul a barokk restaurálás időpontja olvasható (1731. március 10.) A templomot a barokk kort követően többször is renoválták, így a 19. század közepén, majd 1912-ben, 1938-ban és 1964-ben.

Kis kitérő után még egy érdekesség a 20. századból

Vitéz Szende László nyugalmazott honvéd ezredes visszaemlékezése, arról hogyan menekült meg Egregy 1947-ben?

Ezt a dunántúli falut ’47-ben majdnem felperzselték az oroszok. Lelőtték ott az egyik főhadnagyukat, s felettese, egy őrnagy azt mondta nekem (akkor a keszthelyi 344. bevonulási központ parancsnoka voltam), hogy ha nem adják ki az orgyilkost három napon belül, a falut a lakóival együtt megsemmisíti. Eszembe jutott, hogy van a megyében egy rendkívül tehetséges nyomozó, Pénzes Antal csendőrőrmester. Letartóztatásban volt a keszthelyi rendőrségi fogdában (a csendőröket akkor sorra letartóztatták), de a szovjet parancsnok támogatásával sikerült ideiglenesen kihozatnom. Hamarosan ki is derítette, hogy a szovjet főhadnagyot egy katonája lőtte le, mert roppant goromba volt vele. Így megmenekült Egregy.

Mikor lett Egregy Hévíz részévé?

Egregy község 1946-ban egyesült Hévízszentandrással és Hévízfürdővel, Hévíz néven.

A három településrész egészen 1946-ig egymástól függetlenül, önállóan működött. E három közül a legnépesebb Hévízszentandrás volt, ami korábban még Szentandrás néven vált önálló településsé. Hévízgyógyfürdő a Festetics birtok része volt, minden ott álló létesítménnyel, a fürdővel a Hévízi-tóval együtt. Állandó lakója nem sok volt, itt működtek ugyanakkor a Hévízszentandrás felvirágzását is megalapozó fürdő- és kórházlétesítmények, melyeknek a 19. századtól folyamatosan növekvő számú fürdővendége volt.

Hévíz, immár önálló településként 1947-ben nagyközségi, 1992-ben pedig városi címet kapott. Egregy városrész pedig azóta is őrzi nevét, szőlőhegyét és kis Árpád-kori templomát.

Cikkünk Szarka Lajos hévízi történész, helytörténeti munkássága alapján íródott. Köszönjük Szarka Lajosnak a cikkhez nyújtott szakmai segítséget és háttéranyagokat.

További érdekességeket is szívesen olvasna akár Egregyről vagy Hévízről? Kövesse blogunkat vagy kattintson honlapunkra, ahol azt is megtudhatja, hogy hogyan juthat el ide, milyen más élményekben lehet része és milyen programokon vehet részt.